Itt álltunk egykor, nem is oly régen, / néztük a hajnalt kéz a kézben, / egyre gondoltunk, de nem beszéltünk

Nélkülünk / vagy velünk, / fiam, nézd, / fortyog / az a bősz / létkazán. / Gyere hát, / születésekben / mérjük össze  / súlyunk.

az a büdös igazság hogy / füstös kocsmák / klasszikus kávéházak / presszók is / alig akadnak lám / Dölonnal együtt / megőszültünk mi is

Testbe tömörült ásványok, / Minden nemű élőlények összessége vagy. /  Ecet és gyömbér, /
A fánk puha gömbölyűje, mézes vajszag. / Szorításod unott kagyló, / Szád tapadós virágállat.

Megbetegedett közöttünk a levegő. / Nem köhög, csak gennyedzik, / mint egy elváltozásokkal teli nyelőcső.

Isten lát szemet, te meg az arcot, és alattunk / a réteket. Sosem mondtam el, amit versben / sem lehet. Csúcsragadozók között nem könnyű / átmenteni az ihletet.

Horzsolt térdre cickafarkat  / morzsolnak az ujjbegyek. / Útilaput szednek hozzá  / árokparton bakfiskezek.

Ha ő lesz a nárcisz szára / és kezében érezhet / egy súlytalan könnycseppet... / lehet-e körülölelő anya, / foghatja-e önmaga részét / múló lét nélkül? / Rombolhat-e szilánkokra / kárhozatot?

’83 egy napsütéses tavaszi délutánján a két srác nagy lendülettel fordult be a Galamb utcai kapun és édes izgalommal battyogtak fel a második emeletre. Ott működött ugyanis az egykori hírhedt belügyminiszter érinthetetlen fiának lakásában a politikai ellenállás szellemi fészkének számító Rajk-, vagy szamizdat butik, ahol kilószámra volt kapható minden tiltott gyümölcs 56-ról, a Kádár rendszer és a kommunizmus rémtetteiről, nem is beszélve olyan írók, mint Csoóri, Illyés, Csurka vagy Konrád indexre tett munkáiról.

A nászút alatt Liliána táskájában végig ott lapult A teremtés dicsérete, sőt, a könyv néha a tengerparti homokban és a vacsoraasztalon is megfordult. Lili szokása volt hetekig, hónapokig, akár évekig magával cipelni egy-egy kötetet, ha az megszólította vagy valamilyen módon megérintette. Gyakran írt színes cetlikre, sebtében kitépett noteszlapokra idézeteket, verssorokat, ezek rendszerint a hűtő ajtaján, esetleg a hálószoba padlóján végezték, vagy idővel az ablakpárkányon fakultak ki.

Mindenen van egy lágy pont: / valami, amit az élet elfelejtett megadni. / Egy ember felépít egy házat, és azt mondja, / "Mostantól őshonos vagyok." / Egy nő egy fához beszél /a fia helyett. Olajbogyók hullnak.

egymás mellett az ágyban, azon merengek, / mennyire szeretem fáradt hangodat, fáradt valódat, // így becézem, szerelem /  a fáradt // hátad görbülete, a fáradt / légzésed iránt, szeretem, ahogy pergeted az r betűt és felhúzod // az orrod

Ez a tárlat a nem-felejtésről és az identitás nem-feladásáról, a kollektív és individuális emlékezet helyeiről szól, portrékkal fűszerezve. Dokumentarista, közel a realitáshoz, túlmegy az egyszerű rögzítésen vagy valaminek a reprodukcióján, közvetlenül és egyenesen hat, leíró és informatív. A deszakralizáció révén a természet többé nem ártatlan, nem szent és nem örökkévaló. Ennek tudható be, hogy a Ruhr-vidék olyan ipari táj, amelyet nem lehet ugyan többé csodálni, ahogy egy tájképet, de nem is lehetünk vele szemben semlegesek, ugyanis kulturálisan kötődünk hozzá, élethelyünk is. Till Brönner kritikusabb, komorabb vagy groteszkebb a vártnál, mert a célja, hogy a néző véleményt alkosson a bemutatott tájról.

A Nincs is holdtölte kötetben nagyon érzékletesen ér össze az előadóművészet és az írás folyamata, de előbbi nem oltja ki, nem uralja le a verseket, hanem óvatosan segíti, táplálja, belülről eteti, és olyan egységes, jól felépített versvilágba vezet, ahol a közösségteremtés, a közös tudás és gondolkodás, mindenképpen megszólítja és ösztönzi az olvasót.

Bán-Horváth Veronika Nincs is holdtölte című verseskötetéről

Az Álomból föl, vidékre le az elengedés, megnyugvás, felépülés és megerősödés kötete, amelynek végén feldereng az eltörölhetetlen remény, az új kezdet áttetsző ígérete – még úgy is, hogy egyáltalán nem kapunk arra utalást, hogy a versek egymással összefüggenének vagy eredetileg is ilyen sorrendben, ilyen háttérgondolatokkal keletkeztek-e.

[...]

Olyan egyedi szövegvilág alakul ki, amelyben kiemelt szerepet kap a biológia: a testi meghatározottság és megjelenés, a különböző rendellenességek, betegségek, fizikai állapotok.

Mechiat Zina Álomból föl, vidékre le című kötetéről

A költő azon túl, hogy megszemélyesíti a könnyen feleslegessé váló használati eszközöket, amik az emberekhez hasonlóan sodródnak a szélben, a lebomlásra képtelen anyag ökológiai következményeire is figyelmeztet. A felelősség minket terhel, fogyasztókat, előállítókat, a civilizációs fejlődésben elkényelmesedetteket.

Áfra János Omlás című verseskönyvéről

A regényt transzgenerációs traumák, családi titkok hálózzák be. A szemünk előtt bontakozik ki egy család története, egy családé, amely akárki családja lehetne, problémákkal, amelyek akárki problémái lehetnének. A főhősnek szembe kell néznie szeretett nagymamája elvesztésével, érzelmileg elérhetetlen apjával, nagyapja fiatalkori titkos viszonyával. Utazása során teljességgel magára marad, ám ez az egyedüllét sokkal inkább szól az önmagával való találkozásról, mint az elhagyatottságról.

Szöllősi Mátyás Fóbia című regényéről

Irene Solà első magyarra fordított, ám eredetileg csak ezután megjelent kötetéhez, az Énekelek, s táncot jár a hegyhez hasonlóan a Gátakban is meghatározó az emberek és az állatok viszonya, az időkezelés lehetőségei, illetve a polifónia, a játék a nézőpontokkal. A szövegben jelen van az egyéni, korlátozott látásmód mellett a szuperérzékeny, mindent átfogó tekintet, amely nem tesz különbséget tárgy és élőlény között, hanem bármilyen apró alkotóelemet képes élettel megtölteni, ami vibráló és lírai szövegvilágot eredményez.

Irene Solà Gátak című kötetéről

Puskás polifonikus szövege szerializált: a három fabuláris egység három én-elbeszélő narrátort közvetít: két fiatal nőjét és az anyjukét. Mindhárom narratíva más nézőpontból mutatja meg egy család felbomlásának és következményeinek a folyamatát. A könyv világát a kritika makro- és mikroszinten is értelmezheti, a globális fogyasztói kapitalizmus pszichológiai és társadalmi őrületének lenyomataként, mikroszinten pedig ott van a három áldozat, akikkel az apa/férj bánt el.

Puskás Panni Megmenteni bárkit című regényéről

Korcsmáros Pál pályájának korai szakaszában 1951 és 1955 között – még a képregényeket megelőzően – diafilmeket rajzolt, melynek elbeszélői sajátosságai számos ponton hasonlóságot mutat a képregény médiumával. Diafilmjei két nagyobb kategóriába sorolhatók be műfaji szempontból. Egyrészt politikai diafilmeket rajzolt, melyek elsődleges célja a szocialista nevelés volt explicit módon, mindezt verses rímekbe szedett formában.